A kríziskommunikációs csapda. A PR osztály azt javasolja, hogy nem szabad nyilatkozni. Ez az első a legbölcsebb javaslat. A titkárságról valaki óvatosan arra céloz, hogy az igazságnak is vannak kegyesen és méltósággal kommunikálható formái, és praktikus is egy rövid gesztussal túllenni az egészen. Kiküldik kávéért.

Aztán, ahogy a dolgok kezdenek kontroll alá kerülni, úgy kezdenek elcsúszni: a közvetlen tanácsadók egy része azt javasolja, hogy okvetlenül reagálni kell, mert még azt hinné a világ, hogy a vállalatnak rejtegetni valója van. Ez az érv be szokott jönni a CEO-nál. A tanácsadók valóságos versenyben vannak abban, hogy ki talál ki hitelesebb fedő történetet. A CEO nagyon hálás: a közös bűn a legjobb team-building.

A közvetlen tanácsadók egy része azért javasolja a nyilatkozattételt, mert tudják, később páholyból nézhetik végig, ahogy a felettesek magukra húzzák a vizes lepedőt.

A következő lépés, hogy egy a CEO-hoz közeli ember kiáll és hazudik. Minél több morális érvet használ a nyilatkozatában, annál sárosabb a CEO. Ezt az első kifakadást fenyegető, szellemeskedő, banalizáló, szétbeszélő, rokonszenvhajhász nyilatkozatok és pontosítások egész sora követketi.